Az úgy történt, hogy már novembertől minden nap reggel héttől este hatig dolgoztunk, valamint szombatonként is. Hovatovább karácsony felé a hétfő reggeli ébredéskor iszonyú hiányérzetem támadt, miszerint valaki ellopta a hétvégét. Piszok öregnek érzem magam, egyébként is, de most totálisan.A zombulás pedig szó szerinti. Az egy árva vasárnap a nagyon kötelező tevékenységen kívül csak néztem ki a fejemből és szinte éreztem, ahogy simulnak ki az agytekervényeim. Liza kolléganőm halkan kérdezni merészelte a napokban, hogy reméli, ez jövőre nem folytatódik, de nem mertem rá válaszolni. Attól tartok, a jelenlegi helyzet nem enged optimizmust a változás tekintetében